MNB Vizsgálat eredménye

Véget ért az MNB vizsgálata. Megállapításra került, hogy szabályszerűen működik az egyesület.

Az évszázad banki csalása Magyarországon végső csapás a hitelesekre

 A devizahitel válság óta körülbelül 30.000 ingatlant árvereztek el, de további 200.000 - 250.000 olyan végrehajtás várható, mely közvetlenül az adósok lakhatását érinti.

 Magyarországon több mint 1 millió végrehajtás van folyamatban.

 Az adósok több csapást is elszenvednek.

 Az első a forintosítás miatt bekövetkező tőkeemelkedés, amikor 10 év törlesztőrészlet fizetés után még ugyanannyi a tőkéje az adósnak mint amennyi összeget felvett.

 A második csapás azokat érinti akinek a hitele emiatt bedőlt.

A hitelüket nem fizetők egy olyan banki és követeléskezelési rendszerbe kerülnek bele, amely a terheiket megduplázza, sok esetben megháromszorozza összegszerűségben. Kialakult egy olyan üzletág amely magát a törvényeken és jogszabályokon kívülre helyezi és egyetlen célja a maximális profit elérése. Ez a követeléskezelési rendszer, melybe beletartozik a bankok jó része és körülbelül olyan 50 cég amely követeléskezeléssel foglalkozik.

Ez a rendszer körülbelül 100 milliárd forint jogalap nélküli nyereséget hoz az érintettek részére.

A csalás lényege a következő: A bankok egy része a bedőlt hiteleket eladja követeléskezelők részére. A követeléskezelő az ügyet pihenteti látszat intézkedésekkel az ügyintézését elhúzza akár 10-15 évre. De minimum addig elhúzza míg az elévülés be nem következne. Az ügyintézés helyett inkább a bankszámláját hizlalja. A hitelek kamatai éves szint 10-30% között mozognak. A késedelmi kamatok 8-27% között kerülnek felszámításra. A bank csak egyre figyelnek, hogy a kamat mértéke ne lépje túl az uzsorakamat mértékét. Az átlagos banki hozamok melyek a mostani pénzügyi viszonyok között 5-10% között mozognak. Ebből látszik, hogy megéri a követeléskezelőnek, hogy a körülményeket manipulálja.

 A hitel bedőlése után egy bizonytalan jogi helyzet keletkezik, hogy mi legyen a bedőlt hitel további sorsa. Ezt a Ptk. megfelelően szabályozza az MNB követeléskezelési ajánlásával együtt. Ez előírja hogy vagy megállapodást kell kötni az adóssal, ami kedvezményeket tartalmaz, vagy meg kell kezdeni a végrehajtási eljárást. Ezt azonban a követeléskezelők jellemzően nem teszi meg. Ehelyett passzivitásba vonulnak, évente kiküldik az értesítőt a tartozásról, de nem tesznek semmit.

 A követelés behajthatósága 5 év után elévül. Azonban ez a rendszer manipulálható, ennek eredményeként az ügyek 5-10-15 évig elhúzódhatnak, mely hatalmas kamatnyereséget biztosít ezeknek a cégeknek.

 A passzivitás a törvény szerint a bank szerződésszegő magatartása, miszerint nem tette meg azon jogi nyilatkozatokat és intézkedéseket ami elősegíti, hogy az adós fizetni tudjon.

 A megduplázódott vagy triplázódott tartozást az adósnak sok esetben esélye sincs visszafizetni.

 Ez az eljárás tisztességtelen és jó erkölcsbe ütközik, hiszen azokat sújtja akik egyébként már a fizetőképességük végére jártak és önmaguktól a problémájukat nem tudják megoldani. A követeléskezelők nem elégednek meg a jogszerűen behajtható összeggel, hanem még további extra profitra kívánnak szert tenni, melynek következtében az adósok, kezesek akár teljes vagyonát is meg tudják szerezni.

 A követeléskezelés ezen formája Európában egyedülálló.

 Ez a következőkre vezethető vissza:

 1, Bíróságok:

 Magyarországon nincs olyan bíró aki meg tudná állapítani a bank szerződésszegésének tényét. Ezen nem kell csodálkozni, hiszen a bírónak olyan magas fokú banki rendszerek ismeretével kellene rendelkeznie, amivel értelemszerűen nem rendelkezik. Ezért nem is születnek olyan ítéletek amik megállapították volna a bank szerződésszegését. A bírók ismereteiket a bankszövetség ajánlásaiból szerzik. A bank profi jogásza az orránál fogva vezeti a bírót, emiatt stencilezett ítéletek születnek, az esetek 95%-ban az adósokat elmarasztalják a jogalap nélküli követelésekkel, még azon adósokat is akik ügyvéddel mennek a tárgyalásra, hiszen maga az ügyvéd sem banki szakember. A bíró mivel nem tudja megállapítani, hogy az ügyben a bank hol sértett szerződést, illetve milyen intézkedéseket és nyilatkozatokat kellett volna tennie a banknak, követeléskezelőnek, ezért a könnyebb ellenállást választja és megjutalmazza a jogszabálysértő bankot vagy követeléskezelőt. Annak ellenére, hogy a szerződésszegés ténye megállapítható a bíró a szakmai tudásának hiányossága miatt még csak kísérletet sem tesz a helyzet tisztázására és az ítélet indoklásában ki sem tér a szerződésszegésre, a tárgyalás kereteit pedig úgy állapítja meg, hogy csak az adós szerződésszegését vizsgálja, még akkor is ha az adós kifejezetten kéri, hogy a bíróság vizsgálja a másik fél jogalap nélküli gazdagodását. A bíróság felé beterjesztett követelések túlnyomó többsége elévült követelés vagy a bank szerződésszegése miatt jogalap nélküli nyereséget tartalmazza.

 2, Magyar Nemzeti Bank:

 Követeléskezelési törvény hiányában az MNB feladata lenne, hogy a piaci szereplőket vizsgálja. Az MNB 17 fogyasztóvédelmi igazgatósággal és főosztállyal rendelkezik. Kidolgozott egy igen alapos követeléskezelési eljárást, mely a Ptk. előírásait tartalmazza mindenki számára érthető módon. Ezt azonban egyetlen követeléskezelő sem veszi figyelembe. A követeléskezelési eljárás megsértése miatt egy alkalommal sem indított közérdekű pert egyetlen követeléskezelővel szemben sem. Az emiatt benyújtott panaszokat visszautasítja. Csak egyedi ügyekkel hajlandó foglalkozni, holott a piaci folyamtok azt mutatják, hogy egy teljes üzletág működését kellene felülvizsgálnia. A saját jogszabályaival sem foglalkozik, elnézi és eltűri ezt a szabad-rablást, az adósok százezreinek megkárosítását.

 3, Országos Bírósági Hivatal: A hivatalnak kellene kontrollálnia a bíróságok működését és kellene gondoskodnia a bírók képzéséről. Ezt nem teszi meg, de még önmaga is olyan szakmai álláspontot képvisel, amely jóváhagyja ezeket a törvénytelen ítéleteket. Nyilvánvaló, hogy önmaga sincsen tisztába a bankok és követeléskezelő szerződésszegő magatartásának tényével. A törvények nem hagynák, hogy a követeléskezelő teljesen kizsigerelje az adósokat, például a kamatfelszámítás tilalma jogosulti késedelembeesése esetén. Hogy ennek ellenére a bírósági rendszer miért nem működik megfelelően, ez azért van mert a bírók már elveszítették a türelmüket, az általános álláspont, hogy az adósnak minden körülmények között fizetnie kell még akkor is ha a követelés jogellenes.

 4, Pénzügyi Békéltető Testület

 Már csak régi árnyéka önmagának. A törvénytelenségeket nem tárja fel, csak az adósok számára általában előnytelen egyezségi ajánlatokat erőltet.

 Mit kellene tenni?

 1, Az adósoknak minden esetben kérniük kell, hogy a bíróság a per kereteit úgy állítsa be, hogy vizsgálja a bank szerződésszegésének tényét. A bíró ezt önmagától nem fogja megtenni. Ilyenkor azonban fennáll a lehetőség, hogy maga a bíróság is perelhető, ítélkezési gyakorlatban elkövetett károkozásért.

 2, A Parlamentnek meg kell alkotnia a követeléskezelési törvényt amely gátat szab ezeknek a tisztességtelen végeknek. Ennek jó alapja az MNB követeléskezelési ajánlása.

 3, Az OBH-nak külön programot kell indítania a bírók ez irányú képzésére, hogy felismerjék a fogyasztó megkárosításának szándékát.

 4, A visszatérítési törvényhez hasonlóan egy hasonló törvényt kell alkotni, hogy a követeléskezelők és bankok visszatérítsék az adós részére a jogalap nélkül felszámolt kamatokat.

 5, Az MNB-nek teljes piacfelügyeleti ellenőrzést kell elfolytatnia a követeléskezelő cégek irányába, hogy mennyire tartják be az ajánlásait, és gigabírságokat kell kiszabnia azon cégek irányába melyek visszaéltek az erőfölényükkel.

 6, Biztosítani kell az adósok jogait és megszüntetni a kiszolgáltatott helyzetüket.

 7, Felül kell vizsgálni a végrehajtási törvény egyes pontjait.

 8, A bankok üzletszabályzatai és szerződési feltételei hiányosak. Nem tartalmazzák azokat az intézkedéseket melyek a bedőlt hitelesek helyzetét szabályoznák.

 300.000 - 400.000 család sorsáról van szó, figyelembe véve azt a tényt is hogy több mint egymillió végrehajtás van folyamatban az országban. Az adósmentő intézkedések és moratóriumok semmire sem voltak jók. Több kárt okoztak az adósoknak mint amennyi hasznot, mivel az ügyek elhúzódásához vezettek. Az adósmentős intézkedéseket nem politikai indíttatásból, hanem szakmai alapokon kell meghatározni. Azonnali intézkedéseket szükséges hozni, hiszen az érintett lakosság számát figyelembe véve körülbelül annyi embert érint mint a 4 legnagyobb megyeszékhely lakossága együttvéve. Nem beszélve arról, hogy egy csaló, törvényeket figyelmen kívül vevő rendszert kell megszüntetni.

 A mostani helyzet az ország szégyene. A hibásan működő bírósági rendszer és a jogalkotók figyelmetlensége miatt következett be. Ezt a helyzetet azonnal fel kell számolni.

 Kérjen időben segítséget!

 Tisztelettel:

 Kovács László

 Banki és Végrehajtási Károsultak Fogyasztóvédelmi Egyesület

 elnök

 +36-70/432-8868

 Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

 8300 Tapolca, Pf. 81.

 www.bankikarosultak.hu

 

Varga Judit hitelfelvétele

 Az igazságügyi-miniszter asszony hitelfelvételével kapcsolatban komoly törvényességi aggályok merülhetnek fel. Csak a sajtóból történő tájékozódás után lehet következtetni a hitel felvétel részleteire.

 A hitel nagysága csak sejthető 192 millió forint lehet, 8 millió forintos önrész jelent meg több lapban is. A Jegybank Törvény CXXXIX 32.§ (2) szerint az MNB megalkotta a 32/2014 (IX.10) kormányrendeletét.

 A rendelet arról szól, hogy milyen hitelezési körülményeket kell teremteni ahhoz, hogy a lakosság ne adósodjon el. A pénzintézetek hitelkiáramlását pedig kordában tartsa. Ezt az MNB rendeletet minden bank vagy hitelezéssel foglalkozó pénzintézet szigorúan betartja. A rendelet bizonyos normatívákat állít fel a felvehető hitel nagyságára, legalábbis a mezei állampolgárok részére. A szóban forgó esetre a rendelet 6.§ (2) kell vélelmezni, amely az 500.000 forint havi jövedelem feletti egyénekre kell alkalmazni.

 A számítás módszere a jövedelem, illetve a hitelfelvétel nagysága. A kiindulási alap az 500.000 forintos havi jövedelem. A hitel mértéke a fedezetek számától és értékétől függetlenül nem haladhatja meg a vásárolni ingatlanok értékének 60%-át. Mivel a hitelbírálat minden körülménye nem ismert, csak vélelmezhető, hogy a felvehető hitel nagysága jelen esetben nem haladhatta (volna) meg a 120 millió forintot.

 Ezen az arányon az adóstársak száma sem változtat.

 Szakmailag érdekes lehet, hogy 8 millió forintos önrésszel hogyan lehet 200 millióért ingatlant vásárolni.

 A fenti kormányrendeletet az tette szükségessé, mert a 2008-as hitelválságot megelőző időszakban a lakosságot túlfinanszírozták, sok esetben csak az ingatlan értékét vették figyelembe. Egyéb körülményeken kívül ez vezetett ahhoz, hogy eddig hozzávetőlegesen 50.000 ingatlant árvereztek el és még további 70.000 várható.

 További szabály az is, hogyha az adósok bárhol rendelkeznek bármilyen kötelezettséggel, elsősorban banki hitellel, a hitelbírálatnál ezt is be kell számítani, ami a felvehető hitel összegét csökkenti. Főszabály szerint 30 és 40% közötti önrésszel rendelkezni kell. Reméljük a Miniszter-asszonynak nem fog kellemetlensége származni.

 Kovács László

 Banki és Végrehajtási Károsultak Fogyasztóvédelmi Egyesület

 elnök

 +36-70/432-8868

 Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

8300 Tapolca, Pf. 81.

www.bankikarosultak.hu

 

FIGYELMEZTETÉS!

Egyre több ilyen ügyel találkozok, ezért írok erről egy összefoglalót.

 Amennyiben végrehajtás folyik ön ellen, vagy nem fizetett tartozása van, (tehát várható a végrehajtás), úgy ne vegyen részt olyan eszköz alapú pályázaton (például gépjármű) ahol a saját nevére tulajdonjogot szerez, és ne vásárolja vissza ingatlanát az Eszközkezelőtől. Úgy általában saját nevére ne vegyen semmit.

 (Itt megjegyezném, hogy sokan úgy hiszik, az Eszközkezelő minden hitelüket kiváltotta és minden tartozásuk varázsütésre eltűnt. Ez sajnos nem igaz, egyetlen hitelük, a jelzálog tűnt el, minden egyéb tartozásuk megmaradt attól függetlenül hogy nincs a tulajdoni lapon bejegyezve semmi.)

Mindkét esetben saját nevére tulajdont szerez, tehát lesz végrehajtható vagyona az adósnak. Ezekre általában a szerződéstől függően be van jegyezve az állam javára elidegenítési tilalom. Ez nem azt jelenti, hogy az adott eszköz vagy ingatlan végrehajthatatlan. Az elidegenítési tilalom a tulajdonosnak szól, hogy addig nem értékesítheti például az Eszközkezelőtől visszavásárolt ingatlant amíg teljesen le nem törleszti a vételárat. Azonban a végrehajtót ez nem fogja megakadályozni, hogy elárverezze az ingatlant tartozás miatt.

Ha ilyet tett mire számíthat? A végrehajtó periodikusan ellenőrzi az adós vagyonát. Amint meglátja, hogy nagy értékű eszköz vagy ingatlan került az adós nevére nyomban bejegyzi rá a végrehajtási jogot és megkezdi az árverési folyamatot. Ennek hatására az adós elveszti a tárgyi eszközt vagy ingatlant. Pályázat esetén fizetheti vissza az állami kedvezményt (vissza nem térítendő támogatás, kamatkedvezmény stb), és a pályázati tárgyat is elveszíti.

 Eszközkezelős ingatlan esetén elveszti az ingatlant, az Eszközkezelő csatlakozik a végrehajtáshoz, először az ő követelése kerül kiegyenlítésre, utána az aki kérte a végrehajtást. Az adósból hajléktalan lesz, és végrehajtástól függően még marad is fenn tartozása.

Magyarországon nagyon erős a saját tulajdonú ingatlan iránti igény, mely sokszor hamis biztonságérzetet ad az embereknek. Jobb egy alacsony bérleti díjú (amíg fizeti a bérleti díjat és közüzemi számlákat) végrehajthatatlan, Eszközkezelős ingatlanban élni mint hajléktalannak lenni.

Felhívás!

Egyesületünk közérdekű pert kíván indítani a Magyar Állam ellen jogalkotásban elkövetett károkozás miatt, illetve szabályozás elmaradása miatt.

Az Európai Bírósági ítéletek megadták, hogy a bankoknak, pénzintézményeknek mennyire kellett volna tájékoztatni ügyfeleiket a devizahitel veszélyeiről. Ezt eddig egy bank sem tudta bizonyítani. A Magyar Állam úgy járna el helyesen, ha ezt a bizonyítást áttenné a bankra.

Másik lényeges pont, az itteni cikkünkben foglaltak: http://bankikarosultak.hu/index.php/60-milliardokkal-csapjak-be-a-koveteleskezelok-az-adosaikat

Ennek lényege az, hogy az elhúzódó ügyintézések miatt felszaporodott járulékok nem járnak a banknak abban az esetben, ha az ügyintézéssel jelentős késedelembe esett. A késedelmes időszakra kamatot nem számíthat fel. Mivel a Magyar Állam itt is mulasztott, ezért ez is tárgya a közérdekű pernek.

A perben azt kell bizonyítani, hogy nem egyedi hanem rendszerszintű problémáról van szó, ezért legalább 5000 visszajelzést kellene kapnunk, hogy a per eredményre vezessen. Mindenkinek saját érdeke, hogy az interneten meglévő kapcsolatrendszerét értesítse, akik szintén továbbküldik a felhívást.

Ezen adatlapon jelentkezhet felhívásunkra.

Elég volt a morgolódásból az elégedetlenségből. Gondoljunk arra a csaknem 500.000 adósra, akiket végrehajtási eljárás fenyeget, vagy már el is árverezték otthonukat.

Az adatgyűjtés időszaka április 30.

Az ön által megadott adatokat, csak akkor hozzuk nyilvánosságra, használjuk fel, ha ahhoz az utolsó válaszában erre engedélyt ad!

Az adatlapot csak akkor tudja kitölteni, ha rendelkezik google fiókkal (gmail). Erre a korlátozásra a többszörös kitöltés elkerülése miatt van szükség. Google fiókot ingyenesen hozhat létre itt: gmail.com

Amennyiben kérdése van, úgy a www.bankikarosultak.hu  oldal elérhetőségei egyikén felteheti.

AZ ADATLAPOT ITT TÖLTHETI KI!

Milliárdokkal csapják be a követeléskezelők az adósaikat

A bankok a rossz hiteleiktől mielőbb igyekeznek megszabadulni. A követeléseket eladják erre szakosodott követeléskezelő cégeknek a szerződés minden jogával és kötelezettségével együtt.

A követelés kezelő cégek haszna ezeken az ügyeken óriási. Az extra profit lehetőségét magába hordozza, és ezek a cégek élnek is ezekkel a lehetőségekkel. A szerződések kedvezményezése után egy olyan helyzet alakul ki, amely a pénzügyi terület legsötétebb és legszabályozatlanabb oldala. Mivel a tevékenységüket és ügyfélkezelési gyakorlatukat senki nem ellenőrzi, gyakorlatilag azt csinálnak amit csak akarnak.

A cégek általában elég sokáig fel sem veszik a kapcsolatot az ügyfelekkel, hogy jelezzék, már ők a szerződés kedvezményezettjei. A kedvezményezés után azonnal fel is rúgják az eredeti szerződés összes feltételét és elkezdődik a pénzcsinálás. Az ügyfeleknek történő segítés nem fellelhető a tevékenységükben, csak és kizárólag a haszon megszerzése ami a tevékenységüket mozgatja

Gyakran adnak fizetéskönnyítő „segítséget” az ügyfeleknek. Az eredeti törlesztőrészlet 20-30%-nak befizetésére van lehetőséget, és amíg az ügyfél fizeti addig békén hagyják. Ez egy igen jól álcázott adósság csapda, hiszen a befizetett összegeket egy az egyben a kamatokban írják jóvá, ezáltal a tartozás nem hogy csökkenne hanem inkább nő. Ez a számukra talált pénz, a befizetések nem a tőkében kerülnek jóváírásra, tehát egy soha le nem járó hitelt kreálnak belőle és egy bizonyos idő után végrehajtásra adják az ügyet.

Az adós szempontjából az ilyen módon történő befizetések ablakon kidobott pénzt jelentenek.

Érdemes tanulmányozni a követelésbehajtók módszereit, mert rájöhetünk hogyan lehet egy 70.000 forintos hitelkártya tartozásból 1.300.000 forintos követelést csinálni.

Annak ellenére, hogy a Ptk. igen határozottan megjelöli, hogy a jogosult mikor számíthat fel kamatokat és járulékokat, ezt a tényt az adósok elől mélységesen elhallgatják. Az adósok kellő tájékozódás után rájöhetnek, hogy a jogosult csak akkor számíthat fel kamatokat és járulékokat, hogyha nincsen semmilyen mód a követelés behajtására jövedelemből vagy ingó és ingatlan vagyonból. Ha ez a helyzet nem áll fenn, mert a követelés egyébként behajtható lenne, akkor ez azt jelenti, hogy a jogosult bank vagy behajtó cég esett késedelembe. Ebben az esetben azonban semmilyen járulék felszámítási lehetősége nincs. Sőt visszamenőlegesen is törölnie kell az így képződött járulékokat.

Annak ellenére, hogy a jogosultnak együttműködési kötelezettsége van az adóssal, nem ritka hogy 10-15 éve elfekvő ügyeket vesznek elő és az ez alatt felhalmozódott kamatokkal együtt próbálják rábírni az adóst a fizetésre.

Az adósok nagy többségénél az eredeti tőke követeléshez képest már 2-3 szoros a jogosultak követelése. A felvett 10 millió forint jelzáloghitelért már 30 millió forintot követelnek. Ha az adós kellően figyel a szerződésére és a jogszabályi környezetre, akkor az adósság kezelő követelése a töredékére csökkenthető főleg abban az esetben, hogyha az adós befizetéseit a jogalap nélkül megszerzett járulékokban írják jóvá.

A követeléskezelő cégek nem válogatnak az eszközökben, olyanok mint a jó pincér, aki a dátumot is hozzáadja a számlához

Természetesen jó lenne, ha valamely hivatalos szerv elvégezné a kötelező ellenőrzéseit és kordába tartaná a valóságtól elrugaszkodott követeléskezelő és faktor cégeket megelőzve az évekig tartó pereskedést.

Valószínűsíthető ilyen intézkedések a közeljövőben nem várhatóak, csakúgy mint az árfolyamkockázat kérdésében mindenkinek saját magának kell megvívni a saját harcát.

 

Kovács László

Banki és Végrehajtási Károsultak Fogyasztóvédelmi Egyesület

elnök

+36-70/253-2910

Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

www.bankikarosultak.hu

 

A most megjelent C118/17 Európai Bíróság határozata tisztázza a szerződések tisztességtelenségével kapcsolatos szabályokat.

A most megjelent C118/17 Európai Bíróság határozata tisztázza a szerződések tisztességtelenségével kapcsolatos szabályokat.

A bíróság ítélete elég bonyolult, ugyan magyarul is megjelent, de még is szükséges érthető nyelvezetre lefordítani.

 

A legfontosabb szempontok a következők:

1, A Kúria jogegységi határozatai aggályosak. Jól láthatóan csak a bankok érdekeit vették figyelembe az adósok kárára.

2, a DH törvények értelmezése helytelen és szintén aggályos. Ugyan rendezte az árfolyamrés különbözet és egyéb költségek tisztességtelenségét és visszafizetésre kötelezte a pénzintézeteket, azonban ezen törvények nem terjedtek ki az árfolyam különbözet kérdésére, sőt azt az adósok rovására úgy szabályozta, hogy elzárta a szerződések támadhatóságának lehetőségét.

3, Ezen korlátozások azonban ellentétesek a 93/13 számú EGK rendelet fogyasztóvédelmi szabályaival. Az árfolyam különbözet kérdése a meg nem tárgyalt szerződési feltételnek minősül.

Az Európai Bíróság 5 kérdésre adott választ. Többek között, hogy a Nemzeti Bíróság életben tartatja azt a szerződést, amely ellentétes a fogyasztó gazdasági érdekeivel. Mennyire korlátozza a fogyasztó jogait. A fogyasztó méltányos érdekeivel ellentétes-e, hogy a fogyasztónak kell viselnie az árfolyamkockázatot. A jogegységi határozat elzárhatja-e a fogyasztót, hogy amennyiben szükségesnek tartja kérje a szerződés érvénytelenítését. Valamint a jogegységi határozatok ellentétesek-e az Európai Emberi Jogi Chartával, illetve nehezményezi, hogy a jogegységi tanács eljárása nem nyilvános. Utólag sem ismerhetők meg például szakértői anyagok, jogirodalmi művek és egyéb visszatartott információk.

A Bíróság úgy ítélte meg ezeket a kérdéseket, hogy a jogegységi határozatok nem korlátozhatják az adósok azon jogait, hogy olyan szerződési feltételek esetén is kérjék a szerződés semmisségének kimondását, amelyek ellentétesek gazdasági érdekeikkel még akkor is ha azt törvényben fogalmazták meg. Ebbe beletartozik a forintosítási folyamat is. Az árfolyam különbözetet a szerződés fő elemének kell tekinteni. Természetesen szükséges igazolni azt a tényt, hogy az ügyfél nem kapott teljes tájékoztatást az árfolyam különbözet kockázatáról, a nemzeti fizetőeszköz túlértékeléséről a többi valutához képest. A bíróságokat nem lehet korlátozni abban a tekintetben hogy, az eset összes körülményét figyelembe véve állapítsa meg, hogy volt-e a szerződésnek olyan része mely a fogyasztót hátrányos helyzetbe kényszerítette. A tisztességtelen feltételekre gy kell tekinteni mintha azok nem is lennének a szerződés részei. Ha a fogyasztó úgy ítéli meg, hogy a tisztességtelen szerződési feltétel kihagyásával a szerződés teljesíthető akkor a feleket kötik a szerződési feltételek.

Az Európai Bíróság ezen megállapításai könnyítést jelentenek az adósoknak. Gyakorlatilag minden akadály elhárult az elől, hogy bárki kérje a szerződés árfolyam különbözeti problémából adódó szerződés semmisséget. Ez nem csak a bajba jutott hiteleseknek, hanem a szerződésüket rendesen fizető ügyfelek részére is komoly előnyt jelenthet, hiszen az árfolyam különbözet felszámítása jogalap nélküli gazdagodásnak minősül, ha ezt a szerződési feltételt nem tárgyalták meg. Az adósoknak ezen feltétel megfogalmazása anyagi előnyt jelent. Már csak egy jelentős kérdés maradt, hogy a devizahiteles törvények egyéb korlátozásai mint például az árverési és végrehajtási tilalom miatt bekövetkezett járuléknövekedések hogyan befolyásolják a hitel pénzügyi alakulását. Ebben az esetben is fellelhető a Kúria jogegységi határozatinak aggályossága mely elsődlegesen az elévülési törvényt vesz alapul a Ptk. kötelmi szabályai helyett. A nemzeti szabályozás itt is bakot lőtt.

Azt javasoljuk, hogy minden deviza hitellel rendelkező adós, akár rendesen fizeti a hitelét akár nem, akár elárverezték már az ingatlanát, haladéktalanul kérjen szakmai tanácsadást.

Kovács László

Banki és Végrehajtási Károsultak Fogyasztóvédelmi Egyesület

elnök

+36-70/253-2910

Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

 

Véget érhet a devizahitelesek kínlódása, akár új forintosítás jöhet

Új jogi megítélés alá eshetnek a devizahiteles esetek. A devizahitelek ügyeinek megítélése a bíróságokon még mindig egy helyben topog. A Kúria jogegységi határozataira hivatkozva eddig alapvetően a bank szektor állt nyerésre. Az is igaz, hogy ügyes tárgyalási technikával az esetek 80%-ban a tárgyalások során jelentős eredményeket lehet elérni. Azonban a végrehajtások és árverések intenzitása egyre csak növekszik.

Az Európai Bíróság C-51/17 számú ítélete megnyithatja a lehetőséget az összes devizahitel előtt, akár egy bankkal történő egyezségre, vagy pedig peres eljárásra.

Természetesen figyelembe kell venni az ügyek egyedi sajátosságait és a hitelszerződés egyéb kitételeit is. A szerződés semmisségi eljárásban visszatérhetünk a felvételkori árfolyamhoz, sőt még az állam által jóváhagyott forintosítási árfolyam is figyelmen kívül hagyható lesz.

Ha a bírósági ítélkezési gyakorlat figyelembe veszi az Európa Bíróságnak ezen ítéletét, nagyon sok hitelszerződésben megállapíthatóvá válik, hogy az ügyfél már nem tartozik a banknak. Sőt adott esetben még az is megállapíthatóvá válik, hogy az ügyfél visszatérítésben részesülhet főleg azokban az esetekben, ahol a szerződés már megszűnt vagy a vége felé jár.

Az árfolyam kockázat megállapítása rendkívül bonyolult összefüggések eredménye. Kizárt dolog, hogy azt egy átlagos fogyasztó megértette. A kockázat feltáró nyilatkozat ezt a hiányosságot nyilvánvalóan nem pótolta. További hiba volt a bankok részéről az is, hogy a hitelbírálati eljárásokban nem került sor az ügyfél árfolyamkockázat-tűrő képességének vizsgálatára..

A bankok reagálása még várat magára. Nyilván nem fogják feladni egy könnyen, hiszen igen jelentős érvágást jelenthet a részükre, ha az árfolyamkockázatból keletkezett befizetéseket vissza kellene fizetni. Nagy hangsúlyt kaphat a peren kívüli megegyezés, könnyítések megadása. Senkinek nem lehet érdeke egy esetleges hosszú ideig elhúzódó peres eljárás.

A bíróság ítélete irányadó, azt figyelmen kívül hagyni nem lehet. Nyilván az is kérdésként merül fel, hogy mi lesz azokkal az ügyekkel, amelyek már lezárultak, esetleg a fedezetek már értékesítésre kerültek. Ezekben az esetekben kártérítési eljárás is felmerülhet.

Óvva intjük az adósokat, hogy azonnal bírósághoz rohanjanak, előtte mindenképpen tájékozódjanak a megoldási lehetőségekről, hiszen bizonyos ügyek nagyon összetettek lehetnek.

Az eset összes körülményének vizsgálata nélkül akár visszájára is fordulhat az ügyintézés.

Az új irányelvek alapján lehetőségek adódhatnak az idő közben felhalmozódott ügyleti késedelmi kamatok jelentős csökkentésére is akár peren kívüli eljárásban.

Az egész devizahiteles kérdéskört már 10 éve le kellett volna zárni. Megalapozott lehet az a vélemény, hogy nagyon sok adós ügye véglegesen lezárhatóvá válik.

Az ítélet teljes szövege itt megtekinthető:

http://curia.europa.eu/juris/document/document.jsf?text=&docid=205931&pageIndex=0&doclang=hu&mode=req&dir=&occ=first&part=1&cid=733130

Kovács László

Banki és Végrehajtási Károsultak Fogyasztóvédelmi Egyesület

elnök

+36-70/253-2910

Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

8300 Tapolca, Vörösmarty út 15/2.

www.bankikarosultak.hu

 

Levelünk az Igazságügyi Minisztérium részére

A következő levéllel fordultunk az Igazságügyi Minisztérium felé:

Tisztelt Miniszter Úr!

Az Egyesület 2008 óta jogelődjével együtt végez válságkezelést lakossági területen. Az egyesület részt vett több törvényjavaslat kidolgozásában, illetve adósmentős intézkedések előkészítésében.

2008 és 2012 között a Parlament fogyasztóvédelmi bizottságának munkáját segítettük szakértőként. Részt vettünk az MNB Civil konzultációs csoportjában, a DH1, DH2 törvény előkészítésében, valamint a magáncsőd létrehozása érdekében adtunk szakértői tanácsokat.

Szoros együttműködést folytatunk több mint 1500 önkormányzattal, illetve ezen belül a családsegítő szolgálatok részére nyújtunk szakma segítséget.

Munkánkról a www.bankikarosultak.hu honlapon tájékozódhat.

Megkeresésem oka a következő

Több kormányzati intézkedés megtétele ellenére úgy érzékeljük, hogy az eddigi intézkedések folytatására szükség van, azokat szükséges kiegészíteni, a meglévő jogi anomáliákat fel kell számolni és a meglévő joghézagokat meg kell szüntetni.

Sajnálatos módon az ügyek kezelésében és jogi értelmezésében olyan gyakorlat alakult ki, amely ellentétes több meglévő jogszabállyal, illetve alap törvény ellenesek. Ezek az értelmezések kifejezetten egyoldalúak, amely elsősorban a pénzintézetek érdekei szerint értelmeznek és a bírósági ítélkezési gyakorlat is ehhez alakult ki.

A mostani gyakorlat fő jellemzője a joggal történő visszaélés a Ptk. szerinti értelmezésben. Az egyesület nagy számban dolgoz fel konkrét lakossági panaszokat. Az elmúlt 9 év tapasztalatait gyűjtöttük össze, és adjuk át az Igazságügyi Minisztérium részére szíves tanulmányozásra. Remélem, hogy az ügyek hátterét meg tudjuk világítani és ezzel inspiráljuk az önök intézményét, hogy bizonyos törvénymódosításokat kezdeményezzenek, illetve az a gyakorlatban is lehetőség szerint rövid határidővel kivitelezzék. A rövid határidőre azért van szükség, mivel mérhetetlen károkat okoznak a bajba jutott hiteleseknek. Néhány kisebb törvénymódosítás már jelentős javulást hozna a helyzetükben.

A teljes levél itt olvasható!

 ***

 

Nem lehet visszafizetni a bedőlt hitelesek tartozását

2008 óta 3 olyan „adósmentős intézkedés” is történt mely együtt járt végrehajtási és árverési moratóriummal.

2010 és 2016 év között ez gyakorlatilag folyamatos volt. A bankok, végrehajtók ha akarták sem tudták volna a követeléseket behajtani. Figyelembe véve az ingatlanpiaci helyzetet 2015-ig az ingatlanok eladása is akadályokba ütközött volna.

Az adósok várták a lehetőségeket, amelyek sajnos nem következtek be, úgyhogy maradt a tartozás, sok esetben az igen magas járulékokkal. A követelések 2-3 szorosan is meghaladják a felvett hitelösszeg, illetve a fedezet értékét. A végrehajtási perek sem vezettek eredményre. Egy helytelen jogegységi határozat miatt a bíróságok legfőbb álláspontja, hogy a követelés 5 éves elévülési időszak alatt hajtható be. Elméletileg sem a bank sem az adós nem hibázott. A kötelmi viszonyok miatt egy ésszerű határidő egy végrehajtási eljáráshoz 0,5-1 év. Ennek 4-5 szöröse az ügyek elhúzódása.

Az államnak valamit tennie kell, hiszen olyan csapdahelyzet alakult ki melyet sem a bank sem az adós önállóan megoldani nem tud. Az árverési cunami ugyan elindult, de olyan hatalmasak az árverés utáni fennmaradt tartozások, hogy azt kezelni sok esetben már nem lehet.

***

Elúszhatnak a devizahitelesek reményei

Az árfolyam különbözettel kapcsolatos perek még jelen vannak az Európai Bíróságon, de a hasonló ügyben hozott Romániai ítélet nem sok jóval kecsegtet.

A Kúria ezzel kapcsolatban hozott egy jogegységi határozatot, mely szinte szó szerint megegyezik az Európai Uniós ítélettel. Ennek lényege, hogy kellően érthető volt-e az árfolyamkockázat az ügyfelek számára.

A bírósági ítélkezési gyakorlat szerint minden világos volt, illetve még az sem számít, hogy volt-e kockázat feltáró nyilatkozat vagy nem, a felelősség az adósokat terheli.

A bíróságokat semmilyen eljárás nem hatja meg. Sem a bankvezérek nyilatkozatai, sem a reklámhadjáratok, mely ráutaló magatartással ösztönözték a hitel felvételeket. Természetesen az elemzéseket is nyilvánosságra hozták akár a bankszövetség akár az akkori PSZÁF, mely szerint 20%-nál nem várható hosszú távon sem nagyobb árfolyam változás. Ezek kikerültek a bankok ügyféltereibe a hitelfelvétel ösztönzésére. A Kúria nem hajlandó kiadni azokat a hatástanulmányokat, ami alapján a felelősséget áthárította az adósokra. Ezek után nyilván csodaszámba menne, ha a Magyar ügyekben más ítélet születne. Politikai döntés nélkül az ügyek nem fognak kimozdulni a holt pontról, a bíróságok álláspontjának megváltozására sincsen esély. A nyilvánvaló tények ellenére sem. A legnyomósabb érv az a banki mentegetőzés, hogy ők sem láthatták előre a kedvezőtlen változásokat, de az ügyfelektől viszont elvárnák, hogy a jövőbe lássanak.

A csoda esetleg a választási ígéret hajrában még bekövetkezhet.

***

Súlyos hiba a végrehajtási törvény holnapi módosítása

 A következő nyílt levelet elküldtük minden országgyűlési képviselőnknek

 Súlyos hiba a végrehajtási törvény holnapi módosítása

 Tisztelt Képviselő Úr, Képviselő Asszony!

 A Banki és Végrehajtási Károsultak Fogyasztóvédelmi Egyesület felkéri, hogy a végrehajtási törvény módosítását a benyújtott formájában módosítások nélkül ne támogassa a parlamenti szavazás alkalmával.

Indoklás:

A 90 napot meghaladó késedelmes tartozással bíró adósok több mint 95%-a még az elszámolási törvény hatálybalépése előtt dőlt be; körülbelül 50%-a pedig 2010-2011 között. Ez azt jelenti, hogy csaknem minden esetben az érintett 140.000 adósnak a fedezet értékét akár kétszeresen, háromszorosan meghaladó tartozása van.

Ennek az az oka, hogy az úgynevezett adósmentő intézkedések szintén hibásak voltak. Mint a 2010-es kilakoltatási törvény, mint az utána lévő kvóta rendszer, majd az elszámolási törvény hatálya alatt a tartozások és a járulékok növekedése befagyasztására intézkedés nem történt.

2010-től a 2016-ig csaknem 6 éven keresztül voltak olyan adósmentős intézkedések, amely alatt a járulékok folyamatosan növekedtek. Mivel sem végrehajtást, sem árverést nem lehetett kiírni, az elektronikus árverési rendszerbe bevinni, ezért a bankok a követelésüket nem tudták érvényesíteni.

A bedőlt adósok jobban jártak volna, ha az ingatlanuk akkor kerül árverésre, mikor még a járulékok nem voltak jelentősek.

Holnap a parlament elé terjesztett törvény ugyanezt a hibás gyakorlatot követi!

Az árveréseket ugyan nem függeszti fel és természetesen pártoljuk a piaci áron történő árverést (ha már az árveréseket mindenképpen végre kell hajtani), azonban ez az intézkedés a fennmaradt tartozásokról nem rendelkezik.

A helyzet úgy fog alakulni, hogy ha piaci áron eladásra kerül az ingatlan, továbbra is fenn fog maradni a fedezet akár többszörösét is meghaladó adósság tömeg.

A tartozás soha nem lesz behajtható, hiszen a fedezet már elkelt, viszont arra alkalmas lesz, hogy az adóst és családját életük végéig nyomorban tartsa.

A nyugdíj, a legális jövedelmek 33 vagy 50%-os letiltása kimeríti az adósrabszolgaság fogalmát, amely a méltó emberi élethez való jogot jelentősen csorbítja. (Az egyesület tagságának legalább 1/3 ezért menekül ki külföldre) A fennmaradt jelentős tartozás ez mellett még további súlyos anyagi károkat is okoz az adósoknak, adóstársaknak, kezeseknek. Hiszen magával vonja a pót-fedezetek az örökölt ingatlanok, a gépjárművek végrehajtását is.

Ha a tartozások fennmaradnak, akkor nem csak a hitel fedezete, hanem akár további több ingatlan is árverésre kerülhet. Nem csak egy családot, hanem akár többet is magával ránthat a tartozás, és a teljes ingó és ingatlan vagyon elvesztését jelenti.

2013-ban már egyszer felvetette a kormány az elsétálás lehetőségét, amely azt jelenti, hogy a fedezetnél nagyobb tartozást a bank nem követelhet.

Németh Szilárd képviselő úr az első nyilatkozatában ugyanezt szerette volna. Mind a két alkalommal egy napig élt az elképzelés. Holott a helyes megoldás ez lenne. Vagy erősen limitálni kellene a fennmaradó tartozás mértékét mint mondjuk a tőke összeg 5%-a.

Németh Szilárd képviselő úr jól mondta, hogy a kialakult helyzetért a bankok tehetők felelőssé. Jól emlékszünk milyen reklám kampányok ösztönözték a hitelek felvételét. Az összes bankvezető azt nyilatkozta nem kell félni a devizahitelektől. A hitelbírálati eljárások szinte nem is léteztek, vagy csak névlegesek voltak, vagy nem feleltek meg az állam által támasztott elvárható szakmai követelményeknek.

Az ügyfelek túlnyomó többsége nem volt hitelképes, de még is megkapták a kölcsönt.

Összességében csak az elsétálás lehetősége lehet az egyetlen járható út és helyes intézkedés.

Nem fogadható el, hogy a fennmaradó tartozás az adósokat sújtsa.

A beterjesztett javaslat a mostani formájában teljesen használhatatlan és nem oldja meg a helyzetet. További időhúzást jelent, mely további adósságnövekedést okoz.

További intézkedéseket vitassanak meg a holnapi napon a már említett elsétálás lehetősége mellett, miszerint a jelzálog hitelek esetében a végrehajtó jutaléka 3%-nál nem lehet magasabb.

További adósmentő intézkedések lehetnének az alábbiak:

Az MNB 1/2016-os ajánlása használhatatlan volt, hiszen a hatalmasra felduzzadt adósságtömegre kínáltak lehetőségeket, melyek teljesen értelmezhetetlenek voltak. Az adósok több mint 50%-a hitelképes lenne, ha a járulékok elengedése után a fennmaradt tőkeösszegre kínálna a bank törlesztési lehetőséget.

Meg kell fontolni a KHR-listások amnesztiáját. Azok a családok akik már elveszítették az ingatlanukat mentesüljenek a KHR lista következményeitől és állami garanciával vásárolhassanak maguknak szerényebb, a jövedelmi helyzetüknek megfelelő ingatlanokat. Egyesületünk alapvetően elutasítja az árverési rendszert a jelzálog hitelek esetében. Indokolt lenne az Eszközkezelő nagyobb mértékű kiterjesztése is.

A jövedelemmel rendelkezőknél, ahol még van fenn tartozás, a tartozások eltörlése után kedvezményes garanciás hitelkonstrukciók kidolgozása lehet a járható út.

Ha a faktorcégek töredék áron megveszik a hiteleket (20-30%-os áron), akkor alapvetően a bankoknak sem jelentene problémát ha a járulékokat elengednék.

Amennyiben kérdései lennének elérhetőségeimen állok rendelkezésére.

 

Tisztelettel:

Kovács László

Banki és Végrehajtási Károsultak Fogyasztóvédelmi Egyesület

főtitkár

+36-70/253-2910

87/414-354

Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

8300 Tapolca, Vörösmarty út 15/2.

www.bankikarosultak.hu

Szabad rablás folyik a behajtócégeknél

A felvett kölcsönök többszörösét hajtják be a behajtással foglalkozó cégek. Túljutottunk az MNB 1/2016-os ajánlása okán bekövetkező egyezségi ajánlatokon, amely a bankok, illetve az adósok között zajlott.

Egyesületünk tapasztalatai szerint a bankok ajánlata nem volt reális. Olyan tartozásokra tettek egyezségi ajánlatot a bankok, ami az adósok számára megfizethetetlen volt. Tehát a felkínált lehetőségek csak névlegesek voltak ajánlatok, igazából értékelhetőek csak elvétve akadtak.

Nyugodtan elmondhatjuk, hogy az MNB ezen akciója nem érte el a kívánt célokat.

Mi most a helyzet az adósok ügyeiben?

A bedőlt hitelek esetében az elszámolási törvény csak károkat okozott. A legnagyobb hiba akkor következett be, mikor a jogalkotó nem gondoskodott a tartozások befagyasztásáról, viszont felfüggesztette a peres eljárásokat, valamint a végrehajtási eljárásokat évekre.

A végeredmény az lett hogy mondjuk egy kisebb hitel esetében például 200.000 Ft visszatérítést kapott a bedőlt adós, viszont a tartozása akár ennek 3-4 szeresével növekedett azon idő alatt míg az elszámolási törvény hatályban volt.

A tények azt mutatják, hogy bekövetkezett a behajtó és faktorcégek aranykora.

A töredék áron megvásárolt tartozásokat járulékokkal együtt követelik vissza. Ezáltal több száz százalékos haszonra tesznek szert és engedményekre csak kevésbé hajlandóak. A legnagyobb faktoringcég sok esetben a tőke összeg 2-3 szorosát követeli, de volt olyan esetünk is amikor egy 2 millió forintos tartozásra 9 millió forintot követel az adott követeléskezelő cég. Ilyen mértékű adósság növekedés nyilván csak akkor következhetett be, ha a jogosult bank semmit nem tett az adósság behajtására, hagyta, hogy a járulékok felszaporodjanak és jó kamatozású befektetésként kezelték az ügyeket. Ez természetesen megvalósítja a joggal történő visszaélés fogalmát. Sajnos a bíróságok ezekben az ügyekben sem találnak kivetni valót.

A faktorcégek igen különös üzletszabályzatokat hoztak létre az felügyelőszervek asszisztálásával.

A kedvezményezett szerződések esetében csak az eredeti kondíciós lista alapján számolhatnának fel költséget, illetve a végrehajtással kapcsolatos költségeket terhelhetnék rá az ügyfelekre. Azonban nagy leleményességről téve tanulságot, a működési költségeik egy részét is az ügyfelekre kívánják terhelni, teljesen törvénytelen módon, hiszen ezeket a költségeket a cég nyereségéből kellene finanszírozni. Az Egyesület ugyan nyert már pert ilyen faktorcég ellen, azonban a helyzet semmit sem változik. Több milliárd forint jogtalan haszonra tesznek szert. A felügyelet ebben a témakörben semmilyen lépést nem tesz, illetve úgy hagyta jóvá ezeket az üzletszabályzatokat, hogy nem győződött meg azoknak jogszerűségéről.

Igen rossz hír volt a hitelesek részére, hogy a Kúria által kezdeményezett, az Egyesületünket is érintő konferencia a jogászok érdektelensége miatt elmaradt. Mindenképpen bebizonyosodott az is, hogy a jogegységi határozatok valóságos védőbástyát húztak a bankok és behajtócégek köré. Teljesen lényegtelen, hogy akár részletekben is az ügyfélnek igaza van, a bíróságok szinte érdemi vizsgálatok nélkül visszautasítják a kereseteket, annak ellenére, hogy ezek a jogegységi határozatok köszönő viszonyba sincsenek az EU-s fogyasztóvédelmi irányelvekkel. Az adósok „kilövése” (Pécsi ítélőtábla) már annyira általánossá vált, hogy pert már szinte senki sem mer kezdeményezni, hiszen egy-egy devizahiteles pernél a bírósági költségek per veszteség esetén több millió forintra is rúghatnak. A Banki és Végrehajtási Károsultak Fogyasztóvédelmi Egyesülete más egyesületekkel együtt az Emberi Jogi Bírósághoz kíván fordulni. Erről az Egyesület honlapján lehet tájékozódni: www.bankikarosultak.hu

Hangsúlyozhatjuk ugyan a bíróságok függetlenségét, azonban a gyakorlat már azt mutatja, hogy ez a lóláb már igencsak kilóg. Jelen pillanatban úgy néz ki hogy a bankok, behajtócégek bármilyen mértékű tartozást érvényesíthetnek. Tudjuk, hogy ezek a szerződések hibás termékek voltak, elsősorban a tájékoztatási kötelezettség tekintetében. Az összes bankvezér azt nyilatkozta az akkori PSZÁF-el karöltve hogy nem kell félni a devizahitelektől és hosszú távon sem várható jelentős változás. Most a bíróságok elfogadják azt a tényt is, hogy egy autókereskedő aki legfeljebb csak a gépjárművek motorjaihoz értett hiteles tájékoztatást tudott nyújtani az ügyfeleknek. Nem tudom, hogy egy ilyen elképzelés normálisnak tekinthető-e. A Kúria szerint igen.

Szlovák cégek viszik az adósok ingatlanjait.

Új szín a palettán, hogy Szlovákiában bejegyzett de Magyarok által működtetett cégek vásárolják ki a bankoktól a bedőlt hitelszerződéseket. A pénzügyi források megléte bizonytalan és nyilván titkolni való is, ha ezek a cégek külföldön működnek. Szintén töredékáron vásárolt ingatlanokat igyekeznek visszavásároltatni az ügyfelekkel ami nem is lenne akkora baj, de nyilvánvalóan erre kicsi z esély, főleg úgy, hogy a cégek üzletkötői akár 1,5 millió forintot is elkérnek 1-1 eljárásért. Nyilvánvalóan ezen a területen egyszerű pénzmosás zajlik.

Érthetetlen a felügyelet passzivitása. Célszerű lenne az összes behajtó cég és faktorcég üzletszabályzatának azonnali felülvizsgálata, illetve ezen cégek pénzügyi hátterének átvilágítása. A Kúriának át kellene gondolnia a jogegységi határozatait, főleg az árfolyam kockázat tekintetében. Egyesületünk, illetve több más egyesület felmérése szerint az adósok megkérdezése után egyértelművé vállt, hogy a tájékoztatás még névlegesen sem történt meg sok esetben. Az az egy papír amit a többi között az ügyfél orra elé toltak a bankok szakmaiságának durva megsértése. A banki ügyintézők sem voltak tisztában az árfolyamkockázat valódi jellegével. Nem is volt feladatuk a tájékoztatás megadása.

A bíróságokat vizsgálnia kellene azt is, hogy az ügyfél tartozás között alakultak úgy, hogy már a tőke többszörösével tartoznak. Nem veszik figyelembe, hogy a bankoknak papírjuk van arról hogy tisztességtelenül megkárosították az ügyfeleket. A bíróságok jutalomképpen a többszörösét megítélik járulék formájában a bankoknak, mint azt az összeget, amit visszatérítésnél ki kellett fizetniük. Összességében megállapítható, hogy az elszámolási törvény nem károkat okozott a bankoknak, hanem egy igen jó üzletet jelentett a bedőlt hitelesek esetében.

Sok politikus már megállapította, hogy a devizahitelesek ügye megnyugtatóan rendeződött. Ezt azonban az a 140.000 lakás hiteles és körülbelül ugyanekkora számú bedőlt gépjárműhiteles nem így gondolja. Talán jobban bele kellene verni a fejükbe ezt.

A Banki és Végrehajtási Károsultak Fogyasztóvédelmi Egyesülete más egyesületekkel együtt az Emberi Jogi Bírósághoz kíván fordulni. Erről az Egyesület honlapján lehet tájékozódni.

Kovács László

Banki és Végrehajtási Károsultak Fogyasztóvédelmi Egyesület

főtitkár

+36-70/253-2910

87/414-354

Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

8300 Tapolca, Vörösmarty út 15/2.

www.bankikarosultak.hu

Fontos EU-s bírósági ítélet

BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (harmadik tanács)

2016. november 9.(*)

„Előzetes döntéshozatal – 2008/48/EK irányelv – Fogyasztóvédelem – Fogyasztói hitel – Az 1. cikk (3) bekezdésének m) pontja, a 10. cikk (1) és (2) bekezdése, a 22. cikk (1) bekezdése és a 23. cikk – A »nyomtatott formában« és a »más tartós adathordozón« kifejezések értelmezése – Egy másik dokumentumra hivatkozó megállapodás – A nemzeti jog értelmében vett »írásbeli forma« követelménye – A megkövetelt információknak objektív paraméterekre való hivatkozással történő megjelölése – Határozott idejű hitelmegállapodásban feltüntetendő tartalmi elemek – A kötelező információk hiányának következményei – Arányosság”

A C‑42/15. sz. ügyben,

az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet az Okresný súd Dunajská Streda (dunaszerdahelyi kerületi bíróság, Szlovákia) a Bírósághoz 2015. február 2‑án érkezett, 2014. december 19‑i határozatával terjesztett elő az előtte

a Home Credit Slovakia a.s.

és

Klára Bíróová

között folyamatban lévő eljárásban,

Bővebben: Fontos EU-s bírósági ítélet

Így tárgyaljunk okosan a bankkal

Az elszámolás után a jogorvoslati lehetőségek voltak az utolsó gátak amely a bedőlt hitelesek részére még menedéket, vagy lehetőséget biztosítottak. Soha nem látott mértékben indultak el a végrehajtási eljárások. A bankok már nem kívánják tovább kezelni a bedőlt rossz hiteleiket.

A bedőlt hitelesek részére az utolsó mentsvár az MNB 1/2016-os ajánlása, mely szorgalmazza a felek közötti megegyezést. A bankoknak meg kell keresniük a hátralékos ügyfeleiket és egyezséget ajánlani a részükre.

Az ajánlatok elég sablonosak. Az Eszközkezelő felajánlása még azoknak is akik nem felelnek meg a feltételeknek, az ingatlan közös értékesítése, a hitel újra strukturálása, de egyedi ajánlatot is elfogadnak.

Kellő odafigyeléssel, illetve a hitelesek saját lehetőségeinek megvizsgálásával a bedőlt hitelek egy része még visszahozható. Nyilván a totális csődben szenvedők, ahol a tartozás már nagyságrendekkel meghaladja a fedezet értékét az Eszközkezelőn kívül más lehetőség nem nagyon jöhet szóba még úgy sem hogy a feltétel rendszer ebben az évben megváltozott az adósokra kedvező módon.

A bankok a teljes hitelösszeget, illetve kamatokkal, késedelmi kamatokkal jelentősen felturbózott összegekre tesznek ajánlatokat. Abban az esetben, ha már 1-2 évi vagy annál hosszabb ideje gyűlik a kamat, ott mindenképpen egy jelentős engedmény kérése után vállalható bármilyen részletfizetés, vagy a hitel újragondolása. Sajnos az elszámolási törvény csaknem 2 éves elhúzódása miatt a kamatok jelentősen megnövekedtek, értelmetlen vállalni ezeket a plusz terheket. Nyilvánvalóan az egyezség keretében felhozhatóak a bank által elkövetett hibák, az úgynevezett adósmentős, adóscsapda intézkedések, az indokolatlan szerződésmódosítások, a kamatos kamatozás. Ezeket a hibákat mindenképpen érdemes újragondolni, a tárgyalási alapba beletenni. Adott esetben most már egy bővebb lehetőséget kihasználva a Pénzügyi Békéltető Testülethez fordulni az egyezség létrehozása érdekében. Ezt az eljárást azoknak is ajánljuk akik már pert indítottak a bankjuk ellen. Az egyezséget folyamatosan kell kérni, akár többször is, de nyilvánvalóan az a jó, ha a hiteles is kellő munícióval felszerelkezve fog bele egy egyezségi alkuba.

A bankok mindenképpen tisztítani szeretnék a portfóliójukat, vélhetően jövő nyárig az összes bedőlt ügy, most körülbelül 140.000 bedőlt jelzáloghitel, el fog jutni a végrehajtási szakaszba. Az alkut nem csak a jelzáloghiteleseknek, hanem az egyéb tartozásokkal rendelkezőknek is érdemes kezdeményezniük.

A végrehajtási cunamit meg kell akadályozni (erről bővebben a www.bankikarosultak.hu honlapon olvashatnak). Egyenlőre más kormányzati intézkedés nem látszik a láthatáron. Valószínű ebből még jelentős humán katasztrófa fog kialakulni.

Tisztelettel:

Kovács László

Banki és Végrehajtási Károsultak Fogyasztóvédelmi Egyesület

főtitkár

 

 

 

 

 

Hiteles Mozgalom megjelenő könyve

 

A könyv előrendeléssel 4000 Ft, kiadás után 4800 Ft.

 

Megrendelés és információk itt: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

 

http://www.hitelesmozgalom.eoldal.hu/cikkek/konyv/

 

Káosz a devizahitelek körül

Alaposan felkeverte a devizahiteles problémát az egyik Budapesti Kerületi Bíróság ítélete, amely a Kúria jogegységi határozatával szemben az adósnak adott igazat. Szakértői véleményre támaszkodva azt állapították meg, hogy folyt devizakereskedés a hitel finanszírozásával kapcsolatban, amelyre nem terjedt ki a felek akarata, illetve valószínűsíthető, hogy forráshiány miatt a bank akkor nem is rendelkezett a hitelhez szükséges devizával, sem egyenként sem nagy tömegben. A szakértői vélemény azt is megállapította, hogy a devizahitel fedezeteként az ügyfél által felajánlott ingatlan szolgált a tranzakcióhoz. (Az ítélet és a szakértői vélemény)

A per lényege, hogy az ügyfél nem tudott ezekről a valuta-beszerzési akciókról, amely mögött nem is volt valójában deviza, az csak papíron, virtuálisan létezett. Ezeket a problémákat a hitelesek nyilván már régóta pedzegették, de a Kúria jogegységi határozata elkaszálta a reményeiket. A szerződés érvénytelenségének egyik fő kritériuma, hogy a szerződési feltételeket a felek megtárgyalták-e vagy sem. Mivel az ilyen típusú ügyletekről nyilvánvalóan az ügyfélnek nem volt tudomása, ezt nem is tárgyalhatták meg. Ezek a tranzakciók nem tekinthetők a bankok belügyeinek, hiszen ezek az ügyletek mind a bank mind az ügyfél számára kockázatot jelentenek, illetve árfolyam felhajtó hatása is van, akkor ha ezeket a műveleteket a bankok nagy tömegben végzik. Nem beszélve az ügyfél ingatlanának felajánlásáról, mely közvetve az ügyfél kockázata is. Sem az üzletszabályzat, sem az ÁSZF sem a kockázatfeltáró nyilatkozat még említési szinten sem kezeli azt a problémát, melyről az ügyfélnek tudnia kellett volna.

A szakértő megállapította, hogy tényleges deviza beszerzés nem történt. Erről a bank semmilyen igazoló okiratot kiadni nem tud. Ezeket az összegeket az ügyfél deviza számlájára -ha volt-, nem utalták át. A pénzügyi szolgáltatók nagy része nem is volt jogosult ilyen műveletek végrehajtására, ezeket a tranzakciókat elsősorban refinanszírozó bankok végezték el.

Mit lehetne tenni annak megakadályozására, hogy a minden bizonnyal kialakuló jogi káosz megakadályozásra kerüljön?

Kúria

A Kúriának ki kell adnia azokat a tanulmányait és szakértői véleményeket, mely alapján a jogegységi határozatot meghozta, és amelyre egyenlőre nem hajlandó. Vajon miért nem? Magyar fogyasztók ügyeit érinti, tehát közérdekű adatoknak kell, hogy minősüljenek, nem elegendő kimondani valamit, azt megfelelően igazolni is szükséges.

MNB

Az MNB feltűnően hallgat, nem valószínű, hogy nincsenek olyan szakértői, akik állásfoglalást tudnának mondani az üggyel kapcsolatban.

Természetesen nem tudni, hogy ez a két jeles intézmény képes-e független szakértői vélemény kimondására. Nyilvánvalóan eddig nem sikerült, hiszen ha igen akkor ezeket az igazolható tényeket már megállapították volna.

Fel kell tenni a kérdést, hogy egy igazságos rendezés érdekében mi a fontos, az össztársadalmi érdek, vagy a bankrendszerbe vetett bizalom, ill. a nyilvánvaló tényeken alapuló ügykezelés és több százezer család anyagi helyzete és életminősége. Nyilván ezek nem csak morális indokok, hanem kötelezően elvégzendő adminisztrációs intézkedések.

Az MNB-nek ezen túl még van egy feladata is. Vissza kell szolgáltatnia a devizahiteleseknek azt a 220 milliárd forintot, amelyet a forintosításkor üzleti nyereségeként saját magának elkönyvelt. Ez nem talált pénz. Célja szerint a devizások érdekében elvégzett tranzakció eredménye, melyet ugyanoda kellett volna visszaforgatni, esetleg egy 210 forintos árfolyammal az ügyfelek is jobban jártak volna.

Mi lehet a következménye a mostani helyzetnek? A két ellentétes jogi állásfoglalás, a jogegységi határozat és a bírósági ítélet szakértői véleménnyel megtámasztva beláthatatlan mennyiségű jogi procedúrát von maga után. A pénzügyi kormányzatnak elé kellene mennie az eseményeknek. Itt az idő a témakör újraértékelésére, nyilvánvalóan bevonva minden érdekelt felet.

A bírósági perek senkinek nem használnának. Az intézkedés elmaradása további károkat okozna össztársadalmi szinten elsősorban bizalomvesztést, amely egyébként is elég alacsony ezen intézmények irányába.

Mivel csaphatják be az ügyfeleket a bankok?

Az elszámolási törvény következményeként volt némi érvágás a pénzintézeteknél a visszatérítések miatt, ennek ellenére a bankok úgy néz ki, hogy jó évet zárnak. Sőt néhány banknál rekord bevételre is számítani lehet. Ennek ellenére jó-néhány bank tisztességtelennek mondható trükköt alkalmaz az elszámolásból eredő veszteségeinek csökkentésére. Nem árt résen lenni az ügyfeleknél, jó néhány esetben fellelhetőek olyan szabálytalanságok, vagy visszaélések, amelyekre az ügyfelek nem is gondolnak.

Néhány tranzakció a törvényesnek tűnik, de a részletek megvizsgálása után kiderül, hogy az ügyfél kára igen jelentős is lehet.

Szabálytalan szerződésmódosítások:

A szerződések az elmúlt egy évben két ízben is módosításra kerültek.

Első ízben az elszámoláskor, máskor pedig a forintosításkor. Mindkét esetben a bank mellékletként csatolt (vagy éppen nem csatolt) egy új törlesztési ütemezést. A törlesztési ütemezések lényege, hogy a futamidőhöz viszonyítva megszabja a kamat, illetve a tőke fizetésének az arányát. Ez azt jelenti, hogy a törlesztő részleten belül mennyi a tőke és mennyi a kamatfizetési kötelezettsége. Valamilyen oknál fogva előfordul, hogy a bank ezt a törlesztési ütemezést megváltoztatja a kamatfizetés javára. Vagy egyszerűen önhatalmúlag akár csalást is feltételezve történik meg a változás. Körültekintőbb bankok ezt úgy végzik el, hogy egy esetleg elmaradt tartozást tőkésít, vagy valamilyen költséget hozzácsap a tőkéhez és már is úgy tekinti, mintha egy új hitelszerződésről lenne szó, s az ügyfél fajlagosan visszafizetendő kamata már is jelentősen megnövekszik. Hasonló eljárást szintén megfigyelhető hasonló eljárásoknál, fizetési könnyítések lejártakor. Az ellenőrzés aránylag egyszerű. Egy számítással meg lehet tudni, hogy az eredeti törlesztési ütemezéshez képest az új törlesztési ütemezésnél megkárosították-e az ügyfelet vagy sem.

Fizetési könnyítések:

A fizetési könnyítések megadásánál sajnos a bank egyrészt nem ellenőrzi, hogy az ügyfél megfelel-e a fizetési könnyítés feltételeinek. Ez azt jelenti, hogy a könnyítés lejárta után hogyan fog alakulni a törlesztési kötelezettsége. Az esetek nagy részében elmondható, hogy a probléma elodázásával a fizetési kötelezettség jelentősen megugrik, és a hitel bedőlése szinte biztosra vehető. A bank azzal él vissza, hogy egy előreláthatólag bekövetkező eseményt az ügyfél szempontjából nem kellőképpen mérlegeli. Az ügyfél gyakorlatilag csak használati díjat fizet a hitelért, a tőke nem csökken, a banknak nyeresége keletkezik, a kamatok, illetve a késedelmi kamatok felszaporodnak. Fizetési könnyítés esetén tájékozódni kell, hogy mi lesz a hitel további sorsa, vagy teljes összeget fizetünk a banknak vagy semennyit sem. Ilyenkor inkább a hitelt újra kell strukturálni és új fizetési feltételekben megállapodni.

Behajtások esetén a követeléskezelő cégek ugyan nem bankok, de azok jogutódai, akik a banki szerződéseket veszik át. Az ügyfelek nem kerülnek szerződéses kapcsolatba a követeléskezelővel, hiszen megállapodás egymással nem kötöttek. Néhány követelés kezelő a saját költségeinek áthárítása érdekében olyan költségeket is az ügyféllel számoltat el, mely tulajdonképpen a saját rezsiköltségei és az üzleti nyereségéből kellene azt megfinanszírozni. Az MNB-nek át kellene vizsgálnia az ilyen típusú cégek üzletszabályzatát. Sajnálatos módon ezek részleteit az MNB nem vizsgálta kellő körültekintéssel, pedig ez az ügyfelekkel szemben a jogtalan előnyszerzést biztosítja.

A jogosultak késedelme. A bank, mint jogosult behajthatja a kintlévőségeit az ügyfeleken. Azt hogy ezt milyen módon tegye meg, sem az üzletszabályzatban sem az ÁSZF-el nem szabályozza. A felmondott hitelek jó része 3-4 éve, esetleg régebb óta húzódik. A bank semmit sem tett a behajtás érdekében, hanem egy jó kamatozású befektetésnek tekinti a kintlévőséget, főleg azokban az esetekben, ahol az ingatlan értéke magas és jól értékesíthető. A bank ilyenkor megvárja, hogy a tartozás felélje az ingatlan értékét, sőt még ezen felül is maradjon fenn tartozás, melyet ezután örökké érvényesíthet az ügyfél jövedelmén. Itt sajnos a joggal történő visszaélés állapítható meg, amely ugyan nem csalás, hiszen csak az általa biztosított jogokkal él a bank. Nem szabályzata normatív módon a végrehajtás, behajtás menetét és korlátlan módon irányíthatja a feltételeket. Ez természetesen ismét csak felügyeleti kérdés, és arra vezethető vissza, hogy még mindig nincsen egységes pénzügyi fogyasztóvédelmi törvényünk, mely ezeket a visszásságokat visszaszorítaná.

Tartozás kimutatások
Sok pénzintézet a tartozást nem mutatja ki megfelelő módon. A bank automatikusan a tőkéhez csap olyan tartozásokat, melyeket ott nem szerepeltethetne. Ezek után természetesen a tőke már nem a tartozás tőkéjét mutatja, viszont az ügyleti és késedelmi kamatok már ezután kamatoznak. Az ügyfél úgy jár jobban, ha a teljes tartozásról részletes, mindenre kiterjedő kimutatást kér.

Söprik a bankok a padlást

Újabb érv az mellett, hogy az állampolgároknak miért nem kell szeretni a bankokat. Újabb ügyfélkárosító magatartás terjed egyre jobban a pénzintézetek és a követeléskezelők között. Az elszámolási törvény lezárultával a pénzintézetek minden problémás ügyüket le akarják zárni.

Irattárakból, számítógépekből nagy számban kerülnek elő régen elfekvő tartozások anyagai, melyről vagy megfeledkezett a bank vagy nem minden hátsó szándék nélkül félretette mondván, hogy nem kapkodjuk el a végrehajtási eljárást, hadd kamatozzon, utólag még jó bevételt jelenthet a pénzintézetnek. A padlássöprés eredménye, az hogy jelentős nagyságrendben keresik meg az ügyfeleiket régen esedékes, de lejárt tartozásokkal. Ezek az ügyek 5-15 éve felmondott, nem fizetett és behajtásra sem kerülő tartozások.

Azt tudni kell, hogy az 5 évnél régebben lejárt tartozások behajthatóságának a határideje lejárt. Abban az esetben ha a bank a tartozásra nem tett végrehajtási kényszerintézkedéseket, nem szakította meg az elévülés időszakát, akkor elméletileg a bank vagy a követeléskezelő futhat a pénze után.

Ennek ellenére a bankok zöme még is bepróbálkozik a legkülönbözőbb trükkökkel. A rendszer általában úgy működik, hogy a bank vagy a követeléskezelő megbízottja személyesen keresi fel a lakásán az ügyfelet. Különböző módszerekkel általában pszichikai nyomással, végrehajtással történő fenyegetéssel aláíratják az ügyféllel a tartozás elismerő nyilatkozatot, esetleg némi engedményt meglengetve.

Sajnos az ügyfelek jelentős része hagyja magát befolyásolni és aláírják a tartozás elismerő nyilatkozatot. Ezután a banknak már nincsen nehéz dolga. Villámgyorsan kiállításra kerül a végrehajtási lap és a végrehajtás már is jogerőre emelkedik. A bankok hátsó szándéka sok esetben az volt, hogy a hosszadalmasan elhúzódó ügyek jó kamatozású befektetéseknek tekinthetőek, hiszen egy ügyleti és késedelmi kamattal növekvő tartozás 5-6 év alatt megtöbbszörözi saját magát.

Észnél kell lenni azoknak az ügyfeleknek, akiket ilyen régi tartozásokkal keresnek meg. Elsősorban nyilván ne írjanak alá semmit azonnal, át kell rakni a bizonyítás terhét a pénzintézetre abban a tekintetben, hogy egyrészt élő tartozásról van-e szó, másrészt jogos-e egyáltalán a bank igénye, illetve a követelt tartozás összege. Legjobban úgy járnak az adósok, ha panasz formájában kérik a bankot az ügy kivizsgálására.

Egészen extrém példák is előfordulnak. 17 éve fennálló tartozást próbál meg behajtani a bank, vagy éppen az egyszer már elárverezett ingatlanra próbál meg ismét végrehajtást kezdeményezni. Nagy számban fordulnak elő az úgynevezett fennmaradó tartozásokra törvénytelen behajtások. Az elvitt gépjármű vagy ingatlan árverés után fennmaradt tartozásokról a bankok általában nem küldenek elszámolásokat. Az ügyfél joggal gondolja úgy, hogy a bank követelése megtérült, főleg hogyha a bank hosszú időn keresztül nem jelentkezett.

Sajnos a törvények nem szabályozzák a banki ügyintézés folyamatait, az ügyintézési normatíváit. A bank szabadon dönthet, hogy egy szerződést azonnal felmond, vagy csak évek múlva. Végrehajtást indít, vagy sem. Ha az ingatlan értékét még nem érte el a tartozás, akkor esetleg évekig is kivár az árveréssel. A Banki és Végrehajtási Károsultak Fogyasztóvédelmi Egyesület évek óta szorgalmazza egy banki fogyasztóvédelmi törvény létrehozását. A több mint tizenöt törvényben, jogszabályban, szétszórt hivatkozások kezelhetetlenek, még a jogászok számára is. Nem túlzás a bank azt tesz, amit akar.

Úgy látszik a bankok által aláírt etikai kódex már hatályát vesztette, hiszen a banki hibák és figyelmetlen ügyintézés következményeit ugyanúgy rátolják az ügyfelekre, mint ahogy a korlátlan kockázatú árfolyam-különbözetek következményeit is. Továbbra is azt kell, hogy mondjuk, nem kell szeretni a bankokat. A bank csak addig jó barát, amíg azt az érdeke kívánja.