Banki és Végrehajtási Károsultak

A kormány kikelt az adósrabszolgaság intézménye ellen. Ostorozza a pénzügyi közvetítői rendszert, de igazából át sem gondolta, hogy az első pillanatban jó színben feltüntetett adósmentő akciók keretében ő maga is élen jár ezen a területen a nem kellően átgondolt jogszabály alkotással.

A kormányzat jó szándékát nem vonjuk kétségbe, viszont azt hibaként fel kell róni számára, hogy az adósságba keveredett lakosság helyzetét nem kellő mélységig elemezte és az adósmentő csomagok nem minden következményével számolt. Az elsődleges cél, mely szerint az adós lakhatása a lehető legtovább biztosítva legyen, dicséretesnek mondható, viszont nem számolt azzal a ténnyel, hogy az elhúzódó végrehajtási eljárás következményeként a kormány saját maga taszította az adósokat egy olyan szintű adósságcsapdába, amelyből az adósok önmaguktól már képtelenek kikeveredni.

A problémát az adósságok kezelhetetlen mértékű felhalmozódása jelenti. A kilakoltatási moratórium alatt, valamint a kvótarendszer következményeként a tartozások folyamatosan növekednek. Ez a folyamat egészen addig tart, amíg az ügyfél ügye le nem zárul. Az adósságok növekedését a kormány nem fagyasztotta be. Ennek következményeként az adós tartozása akár három-négyszeresére is megnövekedett.

A teljes cikk.

Címzettek: Tárgy: Felhívás alkotmányban foglalt törvény mulasztásos megsértésével kapcsolatos tájékoztatás

Simon Gábor képviselő

Fogyasztóvédelmi Bizottság elnöke

1055 Budapest, Kossuth tér 1-3.

Dr Szász Károly

PSZÁF elnök

1013 Budapest, Krisztina krt. 39.

Dr Patai Mihály

Bankszövetség elnöke

1051 Budapest, József nádor tér 5-6

Tisztelt Érdekeltek!

Egy mulasztásos törvénysértésre szeretném felhívni tisztelt figyelmüket. Ezt azért teszem meg közös levélben, mivel az önök szervezeteinek tevékenysége kereteiben lehet a problémát megoldani.

Az Alkotmány alapvetések M fejezetének 2 pontja kimondja, hogy az Alkotmány védi a fogyasztók jogait. Minden erőfeszítésem ellenére sem találtam olyan fogyasztóvédelmi törvényt, amely egységes keretekben szabályozná a pénzintézeti szektor ügyfeleinek (fogyasztóinak) jogait.

Az 1997-es CLV 1.§ 2. pontja kimondja, hogy a fogyasztóvédelmi törvény nem terjed ki a pénzintézetek ügyfeleire, mert azt a pénzintézeti törvény tartalmazza.

Az 1996. évi CXII törvény a hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról nem tartalmaz semmilyen olyan fogyasztóvédelmi jogszabályokat, amely ezt a feladatot betöltené. Az ügyfelek védelméről szóló fejezet mind terjedelmében, mind összetételében ezt a problémakört nem kezeli. Fogyasztóvédelmi szempontból a probléma kezelésére alkalmatlan.

A pénzintézetek által elfogadott etikai kódex sem fogalmaz meg egységes fogyasztóvédelmi irányelveket.

A PSZÁF által kiadott 2011-es első félévi fogyasztóvédelmi jelentéséből világosan kitűnik, hogy a pénzintézetekkel kapcsolatban megfogalmazott fogyasztóvédelmi kifogások nem csökkentek, hanem inkább növekedtek..

A fogyasztóvédelmi panaszokkal kapcsolatos tájékozódás az ügyfelek részére rendkívül bonyolult, több törvényből kell össze ollózniuk, keresniük a rájuk vonatkozó szabályokat, amely az ügyfelek nagy részének megoldhatatlan feladatot jelent. Ezért kérem a tisztelt érintetteket, hogy vagy a fogyasztóvédelmi törvényben külön fejezetben rögzítsék a pénzügyi fogyasztókkal kapcsolatos szabályokat, vagy külön törvényben fogalmazzák meg illetve ezekre tegyenek javaslatot az Országgyűlés részére.

Egyesületünk gyakorlatában úgy érzékeljük, hogy az alábbi témakörök nincsenek egyértelműen megfogalmazva illetve a hatályos törvények sem kezelik megfelelően.

Ügyfélkezelési szabályok

A pénzintézetek nem értelmezik egységesen az ügyfélpanaszok kezelését, nem állítanak ki ügyfél látogatási jegyzőkönyveket, a benyújtott panaszok kezelése nem az előírtaknak megfelelően történik. Különösen problémás a behajtási ügyfélkezelés, amely az ügyfelek zaklatásában és pszichikai nyomás alá helyezésében nyilvánul meg, sok esetben szélsőséges módon. A levelekre, beadványokra nem vagy csak későn érkeznek válaszok, a ciklikus PSZÁF-bírságok ellenére sem történik ezen a területen javulás.

Elszámolások

Az ügyfél számára értelmezhetetlen, komoly matematikai szaktudást igényló feladat. Az ügyfél nem tudja ellenőrizni a bank által adott elszámolásokat. Annak ellenére, hogy egy elszámolásnak számla-jellegűnek kell lennie, tartalmazva a hitel történetében bekövetkező változásokat, történelmi adatokat, a változások indoklását, és az elszámolás ellenőrzésének adott estben magyarázatát is. Szükséges egy egységes, minden bankra egyaránt vonatkozó elszámolási minta bevezetése.

A jogosult késedelmével kapcsolatos szabályok

Nincsenek normatívák, vagy az ügyfél által megállapodásban kötött határidők a hitel felmondására, a végrehajtás jogi lépéseinek szabályozására, ezért fordulhatnak elő olyan esetek, hogy bizonyos bankok már 1-2 hónap után felmondják a szerződéseket, de ez akár 2 évig is elhúzódhat, annak ellenére, hogy az ügyfél nem fizet. Ezen normatívák hiánya teszi lehetővé a szerződések manipulálását. Egy végrehajtási eljárás akár 4-5 évbe is beletelhet, és ez nem csak a végrehajtók és a bíróságok hibája, hanem a pénzintézeteké is.

Szerződések kedvezményezésével kapcsolatos eljárások

A visszaélések melegágya. Hosszú évek után elővett, elfejetett szerződések., ahol a a 60 000 Ft-os tartozásból csaknem 1 millió Ft-os tartozás lett

A fogyasztóvédelmi elvek hiányossága miatt bekövetkező események

A prudenciális szabályok betartásának következményei, a kockázatmegosztási irányelvek, mind szabályozatlan területek.

Természetesen az egyesületünk is szem előtt tartja a pénzintézetek jogos üzleti érdekeit. Ennek ellenére mindenképpen szükségesnek tartjuk a fogyasztóvédelmi jogszabályok egyértelmű leírását, illetve úgy gondoljuk, hogy ezek egyértelművé tétele a pénzügyi rendszer hasznára is válhatna.

A fogyasztóvédelmi elveknek tartalmaznia kellene

A fogyasztó és érdekvédelmi szervezettekkel való működés alapelveit is a fogyasztóvédelmi törvényhez hasonlóan.

A témával áttételesen kapcsolatban levő egyéb kérdések

• A kilakoltatási moratórium illetve a kvóta-rendszer bevezetésével a végrehajtási ügyek akár öt évig is elhúzódhatnak figyelemebe véve, hogy a moratórium alatt minden végrehajtási eljárás fel lett függesztve, illetve jelen pillanatban is csak bizonyos számú végrehajtást engedélyez a PSZÁF: 2012-ben 5040 db. végrehajtást. Mivel ezeket a szabályokat államigazgatási eljárásban határozták meg, függetlenül az ügyfelek akaratától, az a kérdés merül fel, hogy mi lesz a tartozások sorsa? A hitelt terhelő kamatok növekedése nem lett befagyasztva, ennek következményeként a felvett hitelek tőkerésze a 3-4 szeresére is megnövekszik a végrehajtás befejezéséig. Pl. 8 millió Ft tartozás a bank szerint már 32 millió Ft-nál tart. Ezt a problémát csak az Eszközkezelő tudja kezelni, kb. 30 ezer ügyfélnél. MI lesz a másik 110 ezer tartósan fizetésképtelen ügyfél sorsa?

• Van-e garancia arra, hogy az árfolyam rögzítésben érvényesített kamat-jóváírás, amelyet a bank és az állam vállalt magára, valóban érvényesíthető lesz-e? A futamidő alatt bekövetkezett 1,5%-os kamatemelés ezt az előnyt eltüntetheti, még úgy is, hogy az ügyfél tartozása nem lesz magasabb az árfolyamrögzítés végén.

• Kérem megvizsgálni a devizahitelek forintosításáról, amely a tartozások 25%-ának elengedésének lehetőségét rejti magában, annak a kitételnek a módosítását hogy ne csak a nem felmondott hanem a felmondott szerződésekre is érvényes legyen. Ennek indoka az, hogy a tavaly szeptember előtt már 90 nappal meglevő tartozások gyakorlatilag kb. 9 havi elmaradást feltételeznek, és csak elég kevés szerződés nem mondtak fel ennyi idő alatt. Így az elmaradásban levő ügyfelek túlnyomó többségére nem alkalmazható.

• Van-e mód és lehetőség a bank és az ügyfél közötti kockázat körültekintőbb elosztására? A Pénzintézetekről szóló törvény 76/e pontja megfelelő hitelkockázati mérséklési szabályokat írt elő a pénzintézetek részére, amelyektől a pénzintézetek a válság előtti hitelezési versenyben jelentősen eltértek. A jövedelemvizsgálat nélkül kiadott hitelekkel , a fedezet likviditását és értékállóságát figyelmen kívül hagyó szabályozással (5 .pont) a fedezetként elfogadott eszköz értéke és az ügyfél hitelminősége közötti kollerációs elvek felrúgásával (6. pont) a követelések érvényesíthetőségének beláthatatlan ideig elhúzódó kockázatával (7.pont). Jelen pillanatban az összes kockázat az ügyfeleket terheli.

• Egyesületünk már most szeretné jelezni, hogy a magáncsőd eljárásának bevezetését csak abban az estben támogatja, amennyiben tartalmazza a hitel revízióját is,és a tartozás belátható, ésszerű időn belül vagy megszűnik vagy elévül. A csődegyezmény nem jelentheti az ügyfelek életük végéig történő függőségben tartását.

Kérem szíves közbenjárásukat a feltett kérdésekben.

Tisztelettel:

Kovács László

főtitkár

Banki és Végrehajtási Károsultak

Fogyasztóvédelmi Egyesület

+36 70 253 2910

Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.

www.bankikarosultak.hu

Bírósági tárgyalásokon számtalanszor elhangzik a pénzintézet részéről: a bank a betétesek pénzének védelme érdekében szükséges, hogy kellő keménységgel járjon el a végrehajtás alá vont ügyfelekkel szemben. Természetesen a betétesek pénzét minden lehetséges eszközzel meg kell védeni, ez a bank és az állam közös felelőssége; ha ez nem így lenne, akkor nyilván az egész banki rendszer romba dőlne.

Jó néhány pénzintézet azonban csak szavakban fordít kellő gondot a betétesek pénzének védelmére. Az üzleti magatartásuk ennek sok esetben gyökeresen ellentmondott, első sorban akkor, amikor az elvakult piaci versenyben felelőtlen hitelezési magatartások széles tárházát mutatták be és alkalmazták. Nemzetközi példák sokasága és a közelmúlt banki eseményei bizonyítják, hogy néhány bank stabilitása megkérdőjelezhető. A sorozatos amerikai bankcsődök, vagy az angol Bering Bank példája jól mutatja, hogy a felelőtlen banki hitelezési magatartás hová vezet, de nyilván több magyar példát is tudnánk említeni. Nem lehet vita tárgya az a tény, hogy a hitelválságot első sorban a pénzintézetek felelőtlen magatartása okozta.

A legextrémebb példák közül néhány, amely úgy látszik, eddig elkerülte mind a PSZÁF mind a pénzügyi kormányzat figyelmét:

Egyesületünk több érdekvédelmi szervezettel közösen szakmai megbeszélést folytatott a PSZÁF több vezető tisztségviselőjével.

A megbeszélés részleges eredményekkel járt. Az jól látható, hogy a PSZÁF veszi az érdekvédelmi szervezetek jelzéseit, ha lassan is, de reagál azokra.

Egyesületünk megfogalmazott néhány kritikát a PSZÁF munkájával kapcsolatban. Ígéretet kaptunk ezeknek a hibáknak a kijavítására.

Megbeszélésünkről a PSZÁF sajtóközleménye visszaolvasható.

Az illetékes albizottság  kiadta jelentését, amely igyekezett feltárni a felelősöket, amelyben sok igazság van, de a két kép ennél sokkal összetettebb és árnyaltabb.
Mint annyi sok minden, ezt a problémát is külföldről sikerült importálnunk még a kétezres évek elején -igen nagy mértékben- elsősorban az osztrák pénzintézeteknek köszönhetjük. A nyugati határ melletti megyékben már a rendszerváltás után nem sokkal elterjedt a híre, hogy közvetlen kapcsolatok útján osztrák pénzintézetek jó feltételekkel olcsó hiteleket biztosítanak. Nem volt nehéz, hiszen abban az időben az inflációs adatok nem voltak kedvezőek az országban, és elég volt kimenni Burgenlandba, hogy egy osztrák Sparkasse hitelhez hozzájussunk, ha a fedezet megfelelő volt. Ugyanolyan divat volt az osztrákokhoz hitelért kimenni 2000 és 2008 között,  mint amikor még  Gorenje hűtőszekrényért álltak sorba a magyarok. Sorra alakultak a különböző hitelközvetítő cégek, amelyek csaknem kizárólag osztrák hitelekkel foglalkoztak és egyre több osztrák bank kapcsolódott be a finanszírozásba. Ez a pénzügyi export-import hozta meg a magyarországi pénzintézetek kedvét, hogy villámgyorsan elterjedjenek a euró-, svájci frank-, illetve japán jen hitelek.
Ezt a folyamatot gyakorlatilag megállítani nem lehetett. Az osztrákok tisztában voltak azzal, hogy a devizahitelek veszélyesek. Saját maguknál meg is tiltották, nálunk viszont kísérleti terepként, a betelepült osztrák és más külföldi bankok szabad prédának tekintették a magyar lakosságot, még arra sem fordítottak gondot, beleértve a magyar pénzintézeteket is, hogy a hiteleket referenciakamatokhoz, vagy az adott ország jegybankjának alapkamataihoz kössék. Ennek nyilván megvolt a hátsó szándéka, hiszen a nálunk alkalmazott módszerekkel lehetett a legnagyobb haszonkulcsot elérni. A válság utáni árfolyamváltozások a pénzintézetek hasznát csak tovább növelték.
Ebben a szakaszban kellett volna a pénzintézeteknek önmérsékletet gyakorolniuk, már csak azért is mert egy bizonyos mértékű árfolyam emelkedés, költség és kamatemelés után a lakosság bizonyos rétegei kezdték megadni magukat, egyre magasabb lett a bedőlt hitelek aránya, mely mára már elérte a 150.000-res számot. A nyilvánvaló lakossági és politikai ellenállás miatt a pénzintézetek megpróbálhattak volna kifarolni ebből a helyzetből, és kidolgoznak  olyan megoldási lehetőségeket, amelyek némileg csökkentik a lakosság terheit. Itt mutatkozott meg a bankszövetség gyengesége, hogy képtelen volt ezt a lehetőségek koordinálni vagy felajánlani. Megállapítható, hogy a legnagyobb mértékben a gazdasági folyamatok, valamint az osztrák pénzintézetek tevékenysége járult hozzá a mostani helyzethez, de a válság kimélyítésében a magyar pénzintézetek dalolva csatlakoztak hozzájuk.

Tárgyalási Jegyzőkönyv

Preambulum

tekintettel arra, hogy a Felek egyaránt elkötelezettek az ország pénzügyi stabilitásának és a pénzügyi közvetítő rendszer stabilitásának megőrzése iránt, továbbá,

tekintettel arra, hogy a Felek egyaránt elkötelezettek a lakossági deviza-jelzáloghiteladósok helyzetének tehermegosztáson alapuló könnyítése iránt, továbbá

tekintettel arra, hogy a Felek egyaránt elkötelezettek a magyar gazdaság fellendítése iránt, aminek feltétele a magyar vállalkozások hitelhez jutása a pénzügyi közvetítőrendszer aktív szerepvállalása mellett, továbbá

tekintettel arra, hogy a pénzügyi közvetítőrendszer aktív szerepvállalásának szükséges feltétele a kiszámítható szabályozási környezet, illetve a pénzügyi közvetítőrendszer tehervállalási képességének figyelembe vétele, továbbá

tekintettel a Kormány és a banki közösség közötti folyamatos párbeszéd fenntartásának fontosságára,

a Felek az alábbiakban állapodtak meg.

Jelen pillanatban folyik a Végrehajtási törvény vitája a Parlamentben., amelynek célja a végrehajtási eljárások meggyorsítása, a végrehajtások probléma mentesebb kivitelezése Az előterjesztés jól mutatja, hogy a Végrehajtói Kamara kívánalmai alapján történik, és bizonyítja, hogy a legerősebb lobbi-erővel rendelkező szervezetről van szó. Az egész törvény nem is szól másról, mint hogy a végrehajtó dolgát hogyan lehet a legjobban megkönnyíteni és a kinnlevőségeket begyűjteni.

Természetesen tudomásul kell venni, hogy a végrehajtások precíz lebonyolításához az országnak gazdasági érdekei fűződnek és a pénzügyi fegyelem megteremtésének egyik hatékony eszköze lehet. A kép természetesen ennél sokkal árnyaltabb. Végrehajtani kell, de nem minden áron és nem korlátlanul. A törvény sok mindennel foglalkozik, csak éppen a végrehajtást elszenvedők érdekeire nincs semmilyen tekintettel. Fűnyíró-elven mindenkit egy kalap alá vesz, és semmilyen kitételt vagy könnyítést nem tartalmaz a sokszor önhibájukon kívül bajba jutott emberek részére.

Újabb pénzintézetek élnek vissza ügyfeleik bizalmával. Abban az időben., amikor a legnagyobb az ínség a bankok szerint akkor van legközelebb a segítség. Főleg azoknál az ügyfeleknél, akik valamikor megtisztelték bizalmukkal az adott pénzintézetet, és még egészen jóban voltak egészen addig a percig, amíg a fizetési nehézségek el nem kezdődtek.

Ettől a pillanattól kezdve a szerencsétlen kliens rádöbben a valóságra. Árfolyam emelés, kamat emelés után sok embernél aránylag gyorsan bekövetkezett a fizetésképtelenné válás. Most ne beszéljünk azokról az inzultusokról, amelyek a nem fizető adósokat érik. Külön arra a célra szerződtetett banki emberek hihetetlen nyomás alá helyezik az adósokat, a naponta történő zaklatás, pszichikai nyomás után a szerencsétlen ügyfél olyan állapotba kerül, hogy bármit aláír, amit az orra alá nyomnak.

2011. a változások éve volt minden tekintetben a hitelezési világban. A kilakoltatási moratórium részlegesen véget ért, már csak a kvótarendszer tartja kordában az árverések és a kilakoltatások számát.

Az adósmentős kormányzati intézkedések még nem éreztetik pozitív hatásukat, a pénzintézetek gyakorlatilag nem finanszíroznak. A hitelválság elérte csúcspontját, amelyet kissé félve jegyzek meg, hiszen az ország gazdasági rendbetétele még bizonytalannak tűnik. A végrehajtások és az árverezések 2012-re valószínűleg minden rekordot meg fognak dönteni, első sorban azért, mert a kormány a már bedőlt hitelek kezelésére eddig még gyakorlatilag semmilyen javaslatot nem dolgozott ki. Az Eszközkezelő egyenlőre még zsákbamacskának tűnik. A két legjelentősebb intézkedés közül az árfolyam rögzítés a mostani formájában kifejezetten károsnak mondható, a végtörlesztés következményét pedig az összes többi adós viseli, amely már kiterjed a forint-hitelesekre is.

Ezt a kérdést teszik fel nagyon sokan napjainkban azokkal a bírósági ítéletekekl kapcsolatban, amelyek manapság születnek. A végrehajtás alá vont személyektől, akik kapálódznak és küszködnek megélhetésükért vagy csak a legalapvetőbb emberi szükséglet kielégítése érdekében, mint pl. kellő mennyiségben élelmiszert fogyasztani, súlyos betegségeikre gyügyszert kiváltani, vagy éppen nem akarnak meghalni télen a fűtetlen lakásukban. Sajnos a mai bírósági gyakorlat erre a kérdésre nem ad egyértelmű választ. Talán emlékezünk Twist Olivér árvaházi lelencgyerek történetére, aki minden bátorságát összeszedve még kérni merészelt abból a vitatható tápértékű nem túlságosan sok gasztronómiai tulajdonossággal rendelkező ételből, amit számára felszolgáltak. Mivel úgy gondolta, hogy akár még éhen is halhat, ezért még kért belőle. Természetesen meg is kapta a magáét.