Újabb érv az mellett, hogy az állampolgároknak miért nem kell szeretni a bankokat. Újabb ügyfélkárosító magatartás terjed egyre jobban a pénzintézetek és a követeléskezelők között. Az elszámolási törvény lezárultával a pénzintézetek minden problémás ügyüket le akarják zárni.

Irattárakból, számítógépekből nagy számban kerülnek elő régen elfekvő tartozások anyagai, melyről vagy megfeledkezett a bank vagy nem minden hátsó szándék nélkül félretette mondván, hogy nem kapkodjuk el a végrehajtási eljárást, hadd kamatozzon, utólag még jó bevételt jelenthet a pénzintézetnek. A padlássöprés eredménye, az hogy jelentős nagyságrendben keresik meg az ügyfeleiket régen esedékes, de lejárt tartozásokkal. Ezek az ügyek 5-15 éve felmondott, nem fizetett és behajtásra sem kerülő tartozások.

Azt tudni kell, hogy az 5 évnél régebben lejárt tartozások behajthatóságának a határideje lejárt. Abban az esetben ha a bank a tartozásra nem tett végrehajtási kényszerintézkedéseket, nem szakította meg az elévülés időszakát, akkor elméletileg a bank vagy a követeléskezelő futhat a pénze után.

Ennek ellenére a bankok zöme még is bepróbálkozik a legkülönbözőbb trükkökkel. A rendszer általában úgy működik, hogy a bank vagy a követeléskezelő megbízottja személyesen keresi fel a lakásán az ügyfelet. Különböző módszerekkel általában pszichikai nyomással, végrehajtással történő fenyegetéssel aláíratják az ügyféllel a tartozás elismerő nyilatkozatot, esetleg némi engedményt meglengetve.

Sajnos az ügyfelek jelentős része hagyja magát befolyásolni és aláírják a tartozás elismerő nyilatkozatot. Ezután a banknak már nincsen nehéz dolga. Villámgyorsan kiállításra kerül a végrehajtási lap és a végrehajtás már is jogerőre emelkedik. A bankok hátsó szándéka sok esetben az volt, hogy a hosszadalmasan elhúzódó ügyek jó kamatozású befektetéseknek tekinthetőek, hiszen egy ügyleti és késedelmi kamattal növekvő tartozás 5-6 év alatt megtöbbszörözi saját magát.

Észnél kell lenni azoknak az ügyfeleknek, akiket ilyen régi tartozásokkal keresnek meg. Elsősorban nyilván ne írjanak alá semmit azonnal, át kell rakni a bizonyítás terhét a pénzintézetre abban a tekintetben, hogy egyrészt élő tartozásról van-e szó, másrészt jogos-e egyáltalán a bank igénye, illetve a követelt tartozás összege. Legjobban úgy járnak az adósok, ha panasz formájában kérik a bankot az ügy kivizsgálására.

Egészen extrém példák is előfordulnak. 17 éve fennálló tartozást próbál meg behajtani a bank, vagy éppen az egyszer már elárverezett ingatlanra próbál meg ismét végrehajtást kezdeményezni. Nagy számban fordulnak elő az úgynevezett fennmaradó tartozásokra törvénytelen behajtások. Az elvitt gépjármű vagy ingatlan árverés után fennmaradt tartozásokról a bankok általában nem küldenek elszámolásokat. Az ügyfél joggal gondolja úgy, hogy a bank követelése megtérült, főleg hogyha a bank hosszú időn keresztül nem jelentkezett.

Sajnos a törvények nem szabályozzák a banki ügyintézés folyamatait, az ügyintézési normatíváit. A bank szabadon dönthet, hogy egy szerződést azonnal felmond, vagy csak évek múlva. Végrehajtást indít, vagy sem. Ha az ingatlan értékét még nem érte el a tartozás, akkor esetleg évekig is kivár az árveréssel. A Banki és Végrehajtási Károsultak Fogyasztóvédelmi Egyesület évek óta szorgalmazza egy banki fogyasztóvédelmi törvény létrehozását. A több mint tizenöt törvényben, jogszabályban, szétszórt hivatkozások kezelhetetlenek, még a jogászok számára is. Nem túlzás a bank azt tesz, amit akar.

Úgy látszik a bankok által aláírt etikai kódex már hatályát vesztette, hiszen a banki hibák és figyelmetlen ügyintézés következményeit ugyanúgy rátolják az ügyfelekre, mint ahogy a korlátlan kockázatú árfolyam-különbözetek következményeit is. Továbbra is azt kell, hogy mondjuk, nem kell szeretni a bankokat. A bank csak addig jó barát, amíg azt az érdeke kívánja.